Dr. Veres János

 

Foglalkoztatottság

 

Az adatlapok és az elmondottak tanulságai szerint átlagban a lakosság 17-23 %-a munkanélküli, ami az aktívkorú munkaképes lakosság több mint 50 %-a. A helyzetelemzés szerint a helyi vállalkozások néhány kivételtől eltekintve mikro-vállalkozások, a foglalkoztatottak száma pedig alig éri el legjobb esetben az öt főt. A vállalkozások tőkeszegények, a nagy foglalkoztatók viszont a térségi központokban munkaerőhiánnyal küszködnek. A munkaképes lakosság képzetlen, vagy olyan képesítéssel rendelkezik, amely jelenleg nem piacképes.

A helyzetelemzés során világosan látszik, hogy azok a települések, ahol kis számban, vagy nincs roma kisebbség, folyamatos lélekszámcsökkenéssel és elöregedéssel küzdenek. Ezzel ellentétben ahol nagyszámú a roma kisebbség, növekszik a település lélekszáma. Azonban minden településre igaz, hogy kitermelődött értelmisége elvándorol lakhelyéről. Az ok egyértelmű: képességei és lehetőségei nincsenek párhuzamban.

Infrastruktúrális szempontból a belterületi utak 95%-a aszfaltozott, vezetékes ivóvíz és elektromos hálózat ellátottság közel 100%-os,. Szennyvízcsatorna rendszer kiépítettsége a térségben 20%-os. Szélessávú internet a települések 73%-án elérhető, de kiépített hálózat csak a települések 30%-án érhető el a teljes lakosság számára.

 

 

Foglalkoztatási helyzet

 

A rendszerváltást követő gazdasági szerkezetváltás, az állami gazdaságok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszűnése kedvezőtlenül hatott a térség foglalkoztatási helyzetére. A felszabaduló munkaerő egy része elvándorolt a térségből, ingázik, vagy rövidebb-hosszabb megszakításokkal munkanélküli. A településekre jellemző a munkanélküliek magas aránya, a foglalkoztatottak nagy része vagy az önkormányzatoknál, illetve azok intézményekben (polgármesteri hivatal, óvoda, iskola) dolgozik, vagy a helyi szolgáltató szektorban, kereskedelmi egységekben.

A munkanélküliek összetételét iskolai végzettségek alapján vizsgálva legnagyobb részét a csak általános iskolai végzettséggel rendelkezők és a szakmunkások teszik ki.

A helyi vállalkozások jelentős része tőkeszegény mikro-vállalkozás, az általuk foglalkoztatottak száma pedig alig éri el legjobb esetben az öt főt.

A munkaképes lakosság képzetlen, vagy nem rendelkezik piacképes képesítéssel. Újra előtérbe kerül az országos átlaghoz viszonyított roma kisebbség különösen magas számú aránya. A magas munkanélküliséggel rendelkező térségben a foglalkoztatásból kiszorult népesség szociális segélyezése és közfoglalkoztatása meghaladja a helyi önkormányzatok erőforrásait, és jelentősen hozzájárul a helyi társadalom és gazdaság elmaradásához. A helyzetelemzéshez kapcsolódó mikrotérségi fórumokon tapasztaltak szerint ez a helyzet igen éles ellentéteket szül. Minden fórumon alap téma volt a segélyrendszer azonnali és radikális megváltoztatásának szükségessége.

A bérek, jövedelmek alakulása befolyásolja a lakosság életszínvonalát, a fizetőképes keresletét. Az alacsony bérszínvonal az egyik fő oka a népesség elvándorlásának, főleg a magasabban képzettek körében.

A lakosság jövedelmi viszonyáról legjobban a személyi jövedelemadó-alapot képező jövedelem ad képet. Ezt vizsgálva a közösség települései között jelentős eltéréseket tapasztalhatunk. Kiugróan alacsony az adózók aránya azokon a településeken, ahol magas a munkanélküliség, és a roma népesség is meghatározóan jelen van.

Bár a Leader nem foglalkoztató program, de alkalmas a roma közösségek felzárkóztatására, a foglalkoztatási lehetőségek bővítésére, így növelhető a roma lakosság foglalkoztatási rátája, esélyei a közmunka világából a nyílt munkaerőpiacra való visszatérésre.

Nyírbátornak, mint térségközpontnak erőteljes gazdasági szerepe van a térségi szinten magas létszámot foglalkoztató vállalkozásaival (MSK, COLOPLAST, növényolajgyár, cipőgyár, tekercselőgyár, Petis-Művek stb). Ezek az üzemek vagy nem tudják megfelelő képzettségű erőforrással feltölteni a szükségletüket, vagy alulfinanszírozottak és minimális a megkereshető reálbér, így nem kapnak megfelelőszámú munkaerőt, vagy megszüntetik az üzemrészeiket, így létszámleépítésekre kerül sor. A dolgozók óriási bizonytalanságban élik hétköznapjaikat.

A térségben magas számú a könnyűipari szabad kapacitás (cipőfelsőrész készítő, szabó-varró, műszergyártó), de nincs ezzel párhuzamosan olyan vállalkozás a térségbe, ami felszívja ezt a munkaerőt.

A térségben az ezer főre jutó vállalkozások száma a megyei átlag felét éri csak el, ami önmagában is problémát jelent, ráadásul a működő vállalkozások versenyképessége is gyenge.

A vállalkozások több mint háromnegyede egyéni vállalkozóként működik, melyek nem képesek felszívni a szabad a munkaerő-kapacitást töredékét sem.

A vállalkozások jelentős része a szolgáltatásban, különös tekintettel a vendéglátóipar, a kereskedelem és a fuvarozás területén, illetve a mezőgazdaságban tevékenykedik, ellátási területük településszintű.

 

A vállalkozói aktivitás valamennyi településen rendkívül alacsony, ugyanakkor mikro-térségi fórumokon sok innovatív vállalkozói ötlet fogalmazódott meg, de hiányzik a vállalkozások elindításához, illetve a tevékenységi körök bővítéséhez, a minőségi szolgáltatások biztosításához szükséges anyagi forrás.

Problémát jelent, hogy magas a kevés főt foglalkoztató, tőkeszegény, működési problémákkal küzdő úgynevezett. „kényszervállalkozások” száma, amelyek nem tudnak érdemben bekapcsolódni a regionális gazdaságba, gazdasági teljesítményük növelésének, pedig korlátozottak a lehetőségei. Összességében elmondható, hogy alacsony a vállalkozói kedv és vállalkozói aktivitás is.

Magas a mezőgazdasági vállalkozók, az őstermelők száma, ennek ellenére mégis veszni látszik a területre jellemző növénykultúrák hagyománya (almatermesztés, meggy, dohány)

 

Hiányzik feldolgozóipar, a helyi jellegzetességű termékek pedig a jogi szabályozás következtében nem jelennek meg a helyi kereskedelemben (házi szilva-, almapálinka, meggybor stb.).

A fafeldolgozó iparra épülő vállalkozások fejlődési lehetőségei azonban kimagaslóak, mivel nagyarányú erdősültség jellemzi a térséget.

 

Az állattenyésztés is megcsappant (sertés, juh, szarvasmarha), mert az állattartás nem kellően támogatott a mezőgazdaság körében.

8-10 évvel ezelőtt országos program támogatta a szarvasmarha kivágást így az állatállomány töredékére csökkent azokon a településeken, ahol az egyik fő megélhetési formát jelentette (Nyírbéltek, Penészlek).

Penészleken tejfeldolgozó üzem épült néhány éve erre az ágazatra, de ma az üzem a térségen kívülről „importálja” a szükséges alapanyagot, holott a termelői adottságok és a mezőgazdasági kultúra lehetőséget adna a szarvasmarha tartásra.

 

A térség vállalkozóinak legjellemzőbb nehézségei, problémái:

 

• forrásszerzési nehézsége: hitelek megszerzése, pályázati lehetőségek kihasználása;

•korszerűtlen technikai háttér;

• a vállalkozásszervezési kultúrában mutatkozó hiányosságok;

• széttagolt, elkülönült vállalkozási struktúra, a kelleténél gyengébb összefogás;

• az informatika alkalmazásának, elterjedtségének alacsony színvonala;

• a külső tanácsadási szolgáltatások iránti bizalmatlanság;

• túlzott és növekvő bürokrácia, az adminisztratív követelmények miatt jelentkező terhek;

• a hiányzó szakmai utánpótlás, a szakképzés rájuk háruló nagyobb terhe;

• a jogszabályoknak való megfelelés problémái, költségkihatásai.