Versek
Három nagy költőnk, Petőfi, Váci Mihály és Ady azért is kedvencem, mert szűkebb-tágabb szülőföldemhez kötődnek ők is.
Petőfi a nem messze fekvő Nagykárolyban ismerkedett meg szerelmével, később feleségével, Szendrey Júliával. Szerelmük egy korabeli megyebálon teljesedett ki. A mézesheteket Koltón töltötték, ahol a magyar irodalom legszebb, legismertebb szerelmes versei születtek. Egyik kedvencem a jól ismert Szeptember végén.
SZEPTEMBER VÉGÉN
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
Koltó, 1847. szeptember
A koltói Teleki-kastély szobája, ahol az ifjú pár mézesheteit töltötte
Váci Mihály nagyon rövid életet élt és óriásit alkotott. Az 1924-ben, Nyíregyháza külterületének napszámos-paraszti közegébe született költő "Proletár értelmiségi"-nek indult: falusi, sőt tanyasi tanító volt a Nyírségben. Verseiben visszatérő elem eső és homok világos szimbolikája, mely sokszor sarjaszt egymásból növő szép képeket.
Váci Mihály : NYÍRSÉG
Barna csíkos tigrisként akácok közt sompolyog,
forgószél farkát csóválva, az ugrásra kész homok.
Utak sűrűn font korbácsa suhint: - a homok nyüszít;
sunyi dombokként dorombol, érrel nyalja talpait.
Négy gerle pár szárnyán lebeg
a határ. Az égen át vadlibák hálója húzza
elvágyódók sóhaját.
Az ég figyel, mintha lentről
szólítaná valaki.
Semmi! — csak az én szívemtől
zengnek e táj halmai.
Váci Mihály szobra Nyíregyházán (Szabó István ifj., 1976)
Ady a ma a határ túloldalán lévő Érmindszenten (ma: Adyfalva) született, majd onnan eljutott Nagyváradra, Párizsba, messze a világba. Tehetségén túl segítették gyermekkori gyökerei, amelyek ide, kissé tágabb vidékünkre kötik. Ezért is szeretem költészetét.
A FÖL-FÖLDOBOTT KŐ
Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.
Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbúsong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.
Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.
Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomorúan magyar.
Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.
És, jaj, hiába, mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.
Érmindszent - Ady Endre szülőháza
Fotó: Polgár Zoltán